Taiping Houkui

    Tái         óriási, a legnagyobb

    Píng   kigőzölgés, nyugodt, békés, lapos

    Hóu       majom; a második az öt nemesi rangfokozatból  nemes úr

    Kui      magas, nagy, méltóság, vezető

Anhui teái előkelő helyet foglalnak el tealistánkon. Ezek a teák a kínai teaművészetnek azt, a globális teafogyasztók számára jórészt ismeretlen törekvését képviselik, ami leheletfinom, légies, könnyű, áttetsző teákban igyekszik továbbadni a természet által ránk hagyott örökséget.   Ezek között előkelő helyet foglal el a Taiping Houkui, ami nevéhez illően Hou Gangból 猴岗 , az ún. Anhui teakörön fekvő településről származik. (Taiping a falut is magába foglaló prefektúra neve). Hou Gang Huangshantól északra helyezkedik el és teája orchideaillatáról, elegáns, könnyed ízéről, különleges  megjelenéséről ismert, bár Európában kevés helyen lehet hozzájutni. Talán túlságosan is különös, túlságosan szuggesztív megjelenésű. Két, 5-6 cm hosszú, lapos, valószínűtlenül nagy tealevél záródik rá egy bolyhos rügyre. A különlegesen nagylevelű teaklón neve Shi Da Cha 柿大茶, Nagy Datolyaszilva). A rügy ebben az esetben is külön teában végzi, a nagy leveleket pedig, párosával, vagy külön, precíziós kézimunkával dolgozzák fel. A tea felületén jól látható a rácsozat, ami a préseléshez használt anyag, pamutszövet, vagy más textíliák textúrája. A semmihez sem hasonlítható, talán nyílhegyre emlékeztető, készre sütött tealevél smaragdzöldtől a mély fűzöldig terjedő skálán ragyog. A tea intenzíven édeskés, telt aromájú, orchidea illatú. Az öntet a Guapianhoz hasonló ragyogó sárgás világoszöld.  Az orchidea virágillat minden extra minőségű zöld tea jól felismerhető, megkülönböztető jegye.

A Taiping Houkui ültetvényei árnyékos párás domboldalakon találhatóak és az ültetvények természetes növénytársulásai közé tartoznak a vad orchideák és más virágok. A Taiping szedése a többi Anhuiból származó teához hasonlóan a Gu-Yu fesztivál kora nyári, kéthetes időszakához kapcsolódik. A fesztivál rendszerint egybeesik az esős évszaK kezdetével. Eddigre a Taiping teafák tavaszi rügyei már hatalmas, de zsenge levelekké fejlődtek. ("Két kard között egy puska csöve", mondják a helyiek.) A szedés ekkor kezdődik, mindig párás időben kora reggel és a levél méretéhez igazodóan nehéz, fáradságos munka.  1 kilogramm tea "csupán" 20.000 rügyet és levélhajtást tartalmaz, de térfogatra ez sokszorosa a többi tea termésének.

Taiping Houkui - Taiping Majomkirály

A majomtea teafáit Wang Kuichengnek hívják, ami megint csak királyit, nagyot jelent.

 
  A XX. Század első éveiben egy Kui Cheng nevű földműves érdeme volt az új Taiping vidéki, akkor Jian Cha névre elkeresztelt teaklón kifejlesztése. A tea később a feltaláló neve után Kui Jian teaként került piacra.Mivel a legjobb Kui Jian teák a taipingi Hou Keng (majom Völgy) falu környékéről kerültek ki, csakhamar minden teatermesztő  "TaipingHoukui"-ként azonosította a saját, tehát legjobb teáját. Bár az eredete Taiping körzetre korlátozódik, domb és síkvidéki teaként is ma már sok Huangshan környéki ültetvényen termesztik. A nagy levelekkel nemcsak a szedés közben, hanem még inkább a feldolgozás során gyűlik meg a földművesek baja. Az ilyen méretű levélből a gondatlan feldolgozás gyorsan por minőséget produkálna. A többi zöld teához hasonló pár órás fonnyasztás és óvatos sütés után hatalmas bambuszkosarakban textíliákkal elválasztott rétegekbe terítik a teát, majd a bambuszkosarat faszén felett rögzítik. Kisvártatva a kosár tartalmát óvatosan szétteregetik, amíg ki nem hűl, majd újra kezdődik a palacsintasütés. A sütések száma már a tea minőségétől és a földműves teakészítési stílusától függ.

  A legszebb Taiping Houkui valószínűtlenül nagy és lapos a préseléshez használt textíliák jól látható lenyomatával, friss világos, és érett mélyzöld árnyalatokkal. A tea különösen jól mutat kis adagokban és nagy üvegpohárban felöntve. Virágos illata különben sem intenzív felöntéseket, inkább valószínűtlenül híg, lágy 70-85 Co-os vízzel való felöntést kíván.  

A teához bájos mese kapcsolódik, ami megvilágítja a tea és a szülőföld elszakíthatatlan, misztikus kapcsolatát. Huangshanban meglehetősen elterjedtek a majmok. Egyszer, valamikor régen egy majom elveszett kölyke keresésére indult. Néhány nap múlva a szakadatlan keresésben kimerült, legyengült majom egy hegyi falu közelében kimúlt. Egy idős földműves, aki vad tea és más herbáriák gyűjtéséből élt, rátalált, és együttérzően eltemette. A sírra pár virágot és vad tea palántát ültetett, mintha csak a majom valamelyik hozzátartozója lett volna. Egy év múlva az öregember újra a sír felé járt és meglepetéssel vette észre, hogy a sírra ültetett teafácskák hihetetlenül megerősödtek és megnőttek. Ahogy ott állt, hirtelen egy hangot hallott: „A tea az én ajándékom neked! Ápold gondosan és nem fogsz többé éhezni.” A hang nyilvánvalóan az elhunyt majom szellemétől jött. Az öregember megfogadta a tanácsát, a hegyet pedig, ahol a teafácskák ültetvénnyé terebélyesedtek Majomhegynek ("Hougang" 猴岗), faluját Majomfalunak ("Houkeng" 猴坑), magát a teát pedig  majomteának ("Houcha" 猴茶) nevezte el. A majomtea különlegesen ízletes volt, hamar híre ment és különleges minősége miatt hamarosan "Houkui" 猴魁 majomkirálynak kezdték nevezni.

A mese szimbólumai az intelligenciává jelképesült majommal, a szorgalom és tapasztalat birtokosával, az öreg paraszttal nagyon is egyértelműek.  Mese ide, mese oda, a majomkirállyal először a XIX. Sz. végi leírásokban találkozhatunk, nemzetközi karrierjét pedig egy jól irányzott marketingdobással érte el. Anhui kormányzója ezt a teát küldte el a XX. Század első 1901-ben, Panamában tartott élelmiszer világkiállítására, ahol tekintettel sosem látott formájára azon melegében aranyérmet nyert. A feltámadó keresletet a párszáz hektáros ültetvények nem tudták kielégíteni, ami fokozta a tea kincsszerű misztikumát.